#58
Hahó! Nagyon rég nem írtam, mert nem volt rá szükségem, és mert élem az életem. Most már nem otthon lakom, hanem elköltözetem lassan egy hónapja.
Annyi minden változik bennem, és megint egy kicsit elutaztam vmerre, hogy az útam hová visz azt nem tudom.
Vannak kemény napok, és vannak boldogságosabbak, de mindenestre így lesz egyszer kerek.
Je ne veux pas travailler
Ajánlom ezt a Piaf dalt azoknak, akik így érzik, mint most én…
Ma chambre a la forme d’une cage
Le soleil passe son bra par la fenêtre
Les chasseurs à ma porte
Comme des petits soldats
Qui veulent me prendre
Olyan a szobám, mint egy ketrec
Benyújtja kezét a Nap az ablakomon
Vadászok állnak az ajtómnál
Kiskatonák, akik el akarnak rabolni
Je ne veux pas travailler
Je ne veux pas déjeuner
Je veux seulement oublier
Et puis je fume
Nem akarok dolgozni,
Nem akarok enni,
Csak felejteni szeretnék,
és dohányozni.
Je ne suis pas fière de ça
Vie qui veut me tuer
C’est magnifique
Etre symathique
Mais je ne le connais jamais
Nem vagyok büszke az életre,
Amely meg akar ölni,
Csodás szimpatikusnak lenni,
De nem vagyok az..
Hát így vagyok. Ma kirúgták az egyik kollégámat, mert nincs meg a hónapunk. Örülhetek, hogy van munkám, és fizetésem, hurrá.. Befizettem az elmaradásomat a biztosítónál. Szuper, már most olyan vagyok, mint egy nyugdíjas. Megnéztem egy lakást, a hatodikat. Nem tetszett. L Egyedül érzem magam, a barátaim mellett is. Nem támogat senki a lakáskeresésben, agyalok, hogy történjen valami. Semmi sem történik, megnéztem a repülőjegyeket külföldre, és játszadozom a gondolattal, hogy újra kimegyek, hosszabb távra. Felrúgnék valakit, vagy magamat, hogy változzon meg valami. Ennyi.
Ja és a dal, tessék:
Pfffffffffffffff
Olyan jól indult a napom. Edzés, majd haza. Kész vagyok izomláz ezerrel :) de most ez lesz sokáig. Majd délután Csééknél Hovátország megbeszélés, esküvő szervezés, minden tök jó volt. Egészen addig, míg valaki a társaságból meg nem bántott, és úgy, hogy még mindig rágom magam rajta. Csak azért, mert 2 ember utálja egymást, leszarom, hogy az ő kapcsolatuk milyen, de az, hogy rajtam csattanjon nem tűröm. Nem tűröm, mert megbántottak, a téma teljesen pitiáner, pont nem érdekel, ami érdekel, az hogy az 2 veszekős félből az egyik közölte a gyerekkori barátaim előtt, hogy nem mondja el a storit, mert én ott vagyok. Ami egyenértékű azzal, hogy nyilván továbbadom annak az illetőnek, akinek nem kéne. Na és itt telt be a pohár, mert 1 ilyet feltételez rólam (nyilván magából indul ki) 2 ki is mutatja, kvázi én vagyok a szar arc, hogy ilyen barátom van. Tudom, hogy most én is felnagyítom a dolgot, de alapvetően, az ilyen sérelem (főleg nálam) mélyre hat. Pff.. Mindegy is, annyira mindegy, hogy a 2 havi találkozásokba ezzel az emberrel mondhatom belefér, és még szerencse, hogy nem teszek többet ebbe a kapcsolatba, mint amennyit ér. Pont. Március van. :) Imádom. A tavaszt, a madarakat, a földet, az újjászületést, és mindent, ami a napfénnyel kapcsolatos. Hát így.Seven Pounds - Hét élet
Miután szombat este van, és nem volt kedvem kimozdulni, sütöttem pogácsát (brutális lett) és leültem megnézni a Seven Pounds című filmet. Most mit mondjak? Azt a kurva élet érzés fogott el. Igen azt a kurva élet, mert nem hiszem el, hogy van olyan ember, aki ezt így megtenné. Egyetlen másodperc figyelmetlenség is végzetes következményekkel járhat. Kevesen tudják ezt jobban, mint Ben Thomas (Will Smith), aki egy hét ember halálával - köztük felesége - járó autóbaleset okozójaként elvesztett mindent, ami valaha a boldogságot jelentette neki. Ben azonban megtalálta a módját, hogy visszaadja az életnek, amit ő elvett - bármibe is kerül neki. A többit pedig nézzétek meg, és készítsétek a zsebkendőt is magatok mellé. J
volt minden
... igen rég írtam, tudom, mert sok a dolog, és mert mindig minden változik, éltet.. Volt Granada, Sevilla, Sierra Nevada, 20 fok, lengyelek, magyarok, németek, Buga, és egy fuckin'romantic hét, tengerpart fehér lovakkal. Azóta van lakáskeresés őrület, nyári esküvő szervezés, nyaralás, Depeche Mode koncert, és minden más, és lassan a tavasz is...
Esküvői ruha nézés, tervezés, szervezés, tanuskodás, boldogság, vasárnapi látogatás. Szóval minden.
Éljen!
Morning Elegance
Nem az a baj, hogy beültünk, pálinkáztunk, söröztünk, jól éreztük magunkat. Szóda majd Mumus. Hanem, hogy maradtam volna még, mentem volna tovább.
Viszont a nyugdíjasok siettek haza, mondván fáradtak, huszonévesek, világfájdalmasak..
Elfelejtettek élni.
Hát így.
A szombat reggel pedig, ha nem is pont így, de valami hasonlóan. (Köszi a linket Bazs)
Dear mr president
sütés
Éljen Éljen! Süt a nap, a kedvem is jó, sütök én is (Csé receptje alapján sajtos rudacskát, nyami)
Majd meeting Krisztával, és óriás sétálás a tiszta levegőn! Juhu!
Esetleg lazulás az egyik helyen, amit már régen nem látogattunk. Alakul.
Közben pedig filmbuzi lettem.. :) Mozizás ezerrel.
esős szerda :D
Benoval ebédeltem.. Nincs jó passzban, megint lefogyott. Sajnálom, és csak üvöltözni tudnék vele, kicsit üvöltöztem is, de nem vagyok isten, se senki olyan, aki megmondhatja neki. 33 éves, és az élete olyan, amilyen. Az övé. Én szeretem, meghallgatom, néha osztom, és drukkolok neki. Drukkolok, mert szeretni való ember. Igen az, mindegy mi történt a múltban, vagy mi nem, de bekerült a szeretni való kosaramba. Ennyi.
Valaki azt mondta nekem, hogy harcolok az álmaimért, és önálló vagyok. Talán, az hogy harcolok, és megyek az utamon, egyedül rajtam múlik. Amivel harcolok pedig a világ, és nem mindig én nyerek, sőt. Nem baj, mert ez visz előre, és kell tudni kezelni őket. Miközben harcolok, észreveszem, hogy emberré farag. J Emberré, érzésekkel, élettel, jó dolgokkal, és az, hogy önálló vagyok, nem miattam van, hanem a világ miatt. A világot utálhatjuk, harcolhatunk ellene, de megpróbálhatnánk úgy kezelni, mint életünk részét, és nem mindig fikázni azt. Mert egyetlen életünk van, és hogy azt hogyan alakítjuk, egyedül rajtunk múlik.
Nem vagyok monogám, kicsit sem, az pedig, hogy éppen nem vagyok ki senkin sem, és üresjárat van, nem jár semelyik „hülyén” az eszem, más érdekel per pillanat, nem azt jelenti, hogy nem vágyom a szeretetre. Mert igen, igenis vágyom, mint mindenki más. Vágyom egy boldogsággal teli életre, amiben minden meseszép. Ez is eljön. Nem is biztos, hogy olyan sokára. J Hát ennyi.
Kis Ferkó
Az van, hogy kimentem ma munka után Kispestre Gyöngyiékhez, és erre nem a kórházban voltak? Megszületett kis Ferkó. Juhu! Meghatódtam nem kicsit, amikor Ferkóval beszéltem, épp a kórházban volt bent, a karján a gyerek, és olyan hangnemben beszélt velem, mint egy apuka. Komolyan! Szóval éljen soká-soká boldogságban egészségben..Hát így, már megint. J
napok, hétfők
...holnapra befejezem az új katalógusunkat...vagy nem. Filmet nézek, és rácsodálkozom az életre, és a mesés napsütésre januárban, annyira utálom szegény hónapot, hogy próbálkozik bevágódni nálam. OK, ma egy kicsit bevágódott. :) Meg persze a csokis mcfreeze, a levegőn, szabadban. Héé visszajött a feeling Londonból, miszerint az ebédidőd a tied, és jó kint lenni. Hát így. Mostanság.
Slumdog Millionaire
Köszi Bazsi!! Nagyon-nagyon jó filmet nézettél meg velem. :)
A címe Slumdog Millionaire
Nekem tátva maradt a szám, és sokkot kaptam!! ;) Nem is tudom öszeszedni a gondolataimat, ezért az alábbi kritikát copyztam ide:
NÉZZÉTEK!!! KÖTELEZŐ!!!
Dannie Boyle addig nem nyugodott, amíg elő nem hozakodott újra egy eszméletlen és szokatlan filmmel. Úgy gondolhatta, hogy ha ehhez a Legyen ön is milliomost kell egészestés filmmé fűzni, akkor azt kell, és kész. Mi meg tátott szájjal nézzük a varázslatot. Több helyen is az év feelgood filmjeként emlegették a Slumdog Millionaire-t és ebben van valami. Nem véletlenül vettem előre a screener áradatban pont ezt, kell a jó kedv, és a végére szállította is a film, ahogy vártam.
A történettel nem viccelek, a film gerincét a végzet és a szerelem alkotja, de a kettő eszköze bizony az indiai Legyen ön is milliomos-műsor. Nyilván nem a Vágóval műsorvezetővel folytatott beszélgetés, mert hát az azért unalmas lenne, inkább ugrálunk az időben és 3 idősíkon játszódik a film. Az egyik, a jelen, a milliomosban az utolsó kérdés előtt álló Jamal vallatása, mivel a rendőrök éjszakára elkapják, mert szerintük csalt a játékban. Ezen vallatás alatt mutatják a LÖIM műsorbeli szereplését (ez a második sík) és el kell mondania nekik, honnan tudta a válaszokat. Jamal pedig elmondja, így a gyerekkorából indul egy történet, egy szerelmestörténet, melynek során a különböző élethelyzetek, amikbe került, látják el pont azokkal a válaszokkal, amikre szüksége lesz végül a játékhoz. Vagy csaló?
Hiába bíztam Boyle-ban, akkor is nehéz volt elképzelni, hogy egy LÖIM-ra épülő film tényleg jó lesz. Talán ezért robbantotta fel az agyam. A vallatás feszes, a utcai kölyökkorra való visszaemlékezések pedig fantasztikusak. Kegyetlenek, ebben életszerűek is, de mégis rengeteg csodálatos dolog van közöttük, főleg ahogy összetart a testévérel és egy lánnyal, a "harmadik muskétással". Tényleg rengeteg rossz dolog történik velük, mégis ez lesz tényleg az év feelgood filmje, higgyétek el.
Amit még meg kell említeni, hogy ezt a csodát mindenféle nagyobb sztár nélkül érték el. Egyedül a főszereplő Jamalt alakító srác, Dev Patel volt ismert számomra, mivel a Skinsben megkedveltem, és hát úgy tűnik tényleg tud játszani ő is. Meg még talán a lány volt ismerős valahonnan, de ennyi. Rengeteg olyan szereplő akadt, aki először volt vásznon. A bollywood hangulat sugárzott, de mégis, az angol minőség kordában tartotta. Ezt szállította nekünk Boyle, egy baromi egzotikus filmet, ha mondhatom ezt.
...
Nincs kedvem írni, mert negatív lenne...
kettős világ
Héé jó volt látni nagyon Aniékat, és igen hiányzott tegnap kicsit London, mert nosztalgiáztunk, és mert hallottam híreket, és mert megint kaptam pozitívat. Ok ez Ani és Angelo műve, és a Captain Morgané is kicsit. Jó volt chachiban hátul inni, és meghallgatni a tulaj storyjait a nagy betűs életéről. :) Aztán meg eszembe jutott, hogy a 4 emberből (A&A Gino és én) a jövő szombaton egyedül én leszek az, aki itthon lesz. :( Kicsit elszomorított.
Éreztem azt a vágyat, hogy megint kimenjek valahová élni, nem tudom megmondani, hogy miért, talán kicsit azért, amikről beszélgettünk, és mindeközben nézvén az embereket a magyar szórakozóhelyen,két világ nyílt meg előttem, a depressziós, pult mellett állós, ámde itthoni környezet, vagy az ismeretlen, pozitív, végtelenül pörgős, nyitott, mindenbelefér ézésekkel teli külföld? A kérdés nyitott marad.
:)
Aniék itthon, ma találkozom velük!! Juhu! :)Jealousy
Féltékenység! Ez szó megütötte a fülemet. Azóta jár a fejemben, mióta vki mondta ma nekem. Féltékenynek lenni olyan vkire, akit nem is ismersz, nem is tudod milyen, és aki vmi olyat adott fel, akkor ott, ami veszélyesen megtörhetett volna, legalábbis ezt éreztem. Más nem látta rajtam, nem érzékeltettem, elvonultam, és békét kötöttem azzal a tudattal, hogy kockáztatok egy kapcsolatot, ami gyerekfejjel született. Én így éltem meg, és most, hogy már új vízek vannak, sehol nincs, egyetlen szóval feltépte a sebeket. Persze jól esik, hogyne esne jól az egómnak, csak az akkori énem nem ezt érzékelte. Ezért bosszant picit az egész, és azért is, mert uaez szitu másodszorra történik meg az életemben, csak mással. :)2 thousand and 9
Egész jól indult az évem. Beöltöztem, mint egy Michlein baba, és elindultam kiszellőztetni a fejem. Persze ilyenkor senki nem veszi fel a telefont, mindenki punnyad. Így hát egyedül mentem fel a várba, ahol millió olasz turista és jómagam élvezte a sétát. Szép lassan visszahívott mindenki. :) Mondtam már késő. Kivéve Gino, aki végül csatlakozott. Nagymami palacsintázója, séta, Gabi felvétele, Valami Amerika 2, autókázás, Oktogon, találkozás Bartók testvérrel, és végül a jól megérdemelt forrócsoki a Nagymező utcában. Hirtelen éjfél lett. A film jó volt, a társaság szórakoztató, és a csoki mennyei. Kell ennél több egy évkezdéshez?Szilveszter kicsit másképp
Azon gondolkoztam, hogy micsoda hülyeség azt állítani, hogy az öngyilkosságok száma ünnepek után megnő. Miért is? Aztán rájöttem, hogy lehet benne igazság. Ilyenkor a hirtelen „mindenkit szeretünk karácsony” után elkezd valami hiányozni. Ráadásul számot vetünk, hogy az adott évben hol tartunk, merre tovább, és stb.. Plusz az időjárás is rányomja bélyegét a hangulatra, és az egész Szilvesztertől elkezdünk hányni, sajnáltatjuk magunkat. Összeveszünk mindenkivel, hogy melyik buliba nem megyünk, majd rájövünk, hogy baromság az egész. Baromság, mert vársz valamit tőle, fontosnak, különlegesnek találod az estét, és próbálsz emlékezni, hogy milyenek is voltak az előző Szilveszterek. Közben pedig rápörgeti magát picit mindenki, olyan ez, mint a Karácsony első napja, amikor kicsit feszültebben készülsz az ünnepre, és azt akarod, hogy tökéletes legyen. Tökéletes? Kinek mi a tökéletes? Embere válogatja. Van olyan, aki ilyenkor szeret elbújni a világtól, van olyan, aki a párjával bújna a legszívesebben az ágyba, van olyan, aki merev részegen, vagy bekészülve búcsúzna legszivesebben az óévtől. Pedig ez egy este, nem több, és mégis picit „meghal” mindenki.
BOLDOG KARÁCSONYT! :)
Kaméleon
Szándékosan nem írok régóta, mert 1 elolvasod, 2 nem beszlünk. Veszélyes ez a blogozás, mert megnyit egy új világot számomra. Mint egy titkos láthatatlan barát a gyerekorodban, szerencsére itt nem tartok. :)
Megnéztem a Kaméleont, és mondthatom, hogy jó, nekem tetszett nagyon, és nem a nyálas Nagy Ervin miatt, hanem úgy kerek volt történet. Átjött. Mindenki kibaszott kaméleon, több ezer arcunk van, és ott próbálunk érvényesülni, ahol tudunk. A köcsög is bennünk van, a hős szerelmes is, és kergetjük az illúziókat, mert ha azok nincsenek, akkor elviselhetetlen az élet, illetve kibaszottul üres. A végén hősünket egészen egy percig megsajnáltam.. mert milyenek a nők? Azt sajnáljuk, aki kis geci velünk. :D Sorry a mocskos szavaimért, de most így vagyok.
Megyek is, mert még inhalálok (inhaláló cseppek:1900.-Ft jó, hogy lehet kapni) tartok attól, hogy arcüreg gyulladásom van. Szupis!!! :(
Nem értem az embereket, de nem is vagyok nagy megfejtő, így nem dolgom érteni őket.